A mezítlábas Notre Dame (Református templom) - Tákos

A mezítlábas Notre Dame bemutatása

A Felső-Tisza vidékének egyik legszebb és legismertebb temploma, magyarországi népi építészet gyöngyszeme, a „mezítlábas Notre Dame”, a tákosi református templom.

A templom 1766-ban épült, amit az egyik kazettán is látható írás is emlékeztet, "ANNO 1766-BAN, DIE 30 JUNY".

Úgy tartják, hogy "a nép emelte magának fából és sárból", Mária Terézia idejében, aki megtagadta a követ és a téglát a református vallást gyakorlóktól. A tákosiak így is gyönyörű templomot építettek abból, ami bőven volt a beregi embernek, fa és sár.

Az idő vasfoga a templomot sem kímélte számos felújítás után a jelenlegi formáját 1986-ban érte el régi rajzok, képek alapján. A 2001-es felső-tiszai árvízkor a hatalmas pusztítást követően a falut szinte teljes egészében újjá kellett építeni, ám már-már a csodával határos módon az 1766-ban épült, a népi építészet gyöngyszemeként ismert és mezítlábas Notre Dame-nak nevezett temploma kisebb “sérülésekkel” élte túl a természeti katasztrófát.

Miért mezítlábas?
A mezítlábas Notre-Dame-nak “keresztelt” templom jelzője arra utal, hogy az épület egyszerű, paraszti kezek munkája nyomán készült, ellentétben a hatalmas méretű, hivalkodó katedrálisokkal. A hívők azt is hangsúlyozzák, hogy a tákosi református templom az élő példája annak, hogy nincs erősebb hatalom, mint az Istenbe vetett hit.